Csoma Gergely:
Csángó gyerektábor Hargitafürdőn és Magyarfaluban,
2002. augusztus 25-szeptember 7.

2002 augusztus végén egy hetes táborozáson vett részt 24 csángómagyar gyermek, és 17 tanár Hargitafürdőn. A gyerekek Pusztinából, Klézséből, Magyarfaluból és Trunkból érkeztek, a tanárok Erdélyből, Moldvából és ketten Magyarországról. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség szervezésében az üdülő gyermekek napi 3-4 órás játékos magyar nyelvi képzésen vettek részt, ismerkedtek egymással és a szép környék vendégszerető szépségével. Természetes, hogy a tábor hallgatóinak nagy része azon diákok közül került ki, akik falujukban már egy éve részt vettek az alternatív, háznál tanuló programban - mintegy jutalomként - mert ne feledjük: az egy éves, esti vagy délutáni elfoglaltságot jelentő tanulás áldozatot kíván a tanítványoktól és tanáraitól egyaránt.

Az elmúlt nyár különben számos nyaralási lehetőséget kínált a magyar nyelv iránt érdeklődő moldvai gyermekeknek. A legfontosabbak közül az alábbiakat említeném meg:

Tiszadob (anyanyelvi és néptánc tábor Tündik Tamás szervezésében)
Szilágysomlyó (anyanyelvi tábor)
Eger (Petrás Incze János Kulturális Egyesület)
Kőrispatak (anyanyelvi és kézműves tábor)
Kolozsvár (nyelvi fejtörő tábor, Heltai Alapítvány)
Csíkszereda (anyanyelvi tábor, Németh Géza Egyesület szervezésében)

Összesen 230 gyerek tanulhatott tehát, és ismerkedhetett sosem látott magyar tájakkal, emberekkel. Fontos tanulság, és nevelési szempontból is követendő, hogy azokat ajánlatos táborba vinni, akik valóban részt vesznek az iskolán kívüli foglalkozásokon. A magyarországi táborozásoknál nem szabad a moldvai gyerekeket kitenni magyarkodó, nacionalista, megjegyzéseknek, mivel ők ezzel nem tudnak mit kezdeni. Tapintatosan tudomásul kell venni, hogy több száz éve elszakadt kisebbségi sorsba került magyarok leszármazottai ők, nyiladozó, rácsodálkozó értelmüket ápolni - nevelni kell finoman, szeretettel, kerülni kell a túlzásokat.

A hargitafürdői tábor módszertani megbeszélését Hegyeli Attila programfelelős és Borbáth Erzsébet tanárnő irányította. A Moldvában tanító magyartanárokkal együtt ajánlásokat dolgoztak ki a növendékek eredményes továbbtanulása érdekében:

a román nyelvű nyolcadik év befejezése után a falujában, szabadidejében előkészített csángó gyerek csak egy előkészítő év után kezdhesse meg magyar tanulmányait Erdélyben - éppen a gyerek érdekében.

Így eredményesen csökkenthető az év közbeni lemorzsolódás, az Erdélyből kudarccal, csalódottan hazatérő gyerekek száma. Fontos, és ezúton is kérünk minden jó szándékú, lelkes segítőt, hogy minden tervét, akcióját egyeztesse a Romániai Magyar Pedagógusszövetség megbízott programfelelősével: Hegyeli Attilával, vagy a csíkszeredai Borbáth Erzsébet szakértővel, aki több évtizedes eredményes pedagógiai tapasztalattal rendelkezik.

Természetes és logikus, hogy csak annak a csángó gyereknek van reális esélye eredményesen tanulni és megmaradni Erdélyben magyarul, aki az otthoni, iskolán kívüli programban rendszeresen részt vesz - vagy az egy év felkészítése után felzárkózik. Fel kell hagyni az impulzív, érzelmi alapon, vagy szociális szempontok alapján való kihozatallal, ami a tragédiákat okozza!

A hargitafürdői táborban, ahol közös énekekkel, kirándulásokkal, és tanulással mulattuk az időt, megismerkedhettek a gyerekek a faházában nyaraló Kányádi Sándor költővel, és egy szép versét is megtanulták. A zárást tábortűz koronázta meg, éjfélig tartó, majd a résztvevőket autóban vitte haza, falujukba.

A hat magyarfalusira - az otthon maradottakkal együtt - egy hetes otthoni foglalkozás várt Mihálydeák Adél, Klézsén tanító tanárnő vezetésével. Részt vett még Csere Mátyás budapesti egyetemista két kolléganőjével, és e sorok írója is.

Reggel kilenctől fél egyig, majd délután háromtól hatig tartottuk a foglalkozásokat: ima, szenténekek, népdalok tanulása, mese és történelmi anekdoták hallgatása, kör és népi játékok megismerése váltakozott rajzolással, papírkivágásokkal, gyöngyfűzéssel. Elmondható, hogy a 25-30 gyerek jókedvűen, lelkesen vett részt a foglalkozásokban. Itt egy több éve tartó hagyomány és gyakorlat folytatódott.

A budapesti Drabek Andrea, Bánkúti Regina, Benedek Ágnes még egyetemistaként kezdtek kijárni az eldugott Magyarfaluba, és Janku Laura, Pesten tanuló csángó egyetemista segítségével nyaranta rendszeresen foglalkoznak a gyerekekkel - a falusi lakosság és a szülők őszinte örömére.

A nyári tanítások: (Külsőrekecsinben: Tündik Tamás, Sólyom Ferenc, Lábnyikban: a Telkis - fiatalok, Pusztinán: Sipetz Ferenc, Nyisztor Ilona és Tinka) kiváló példái az öntevékeny, népéért - nemzetéért felelősséget érző emberek hasznos és felelősségteljes munkájának.
Tevékenységük eredményeként gyökértelenné és értéktudat nélkülivé züllesztett hajdani magyarok ismerkednek tiltott kultúrájukkal, és a magyarsággal.

Fontos kérelem a mindenkori táborszervezők tanítók felé: alázatosan fogadják el a moldvai csángók történelem által kialakult katolikusságát, eleven valóságosságát. Ne akarja senki megváltoztatni Őket, rájuk erőszakolva saját hitbeli meggyőződését! Amiatt kell ezt megemlíteni, mert az utóbbi időben többször láttam és tapasztaltam ilyen irányú törekvéseket Moldvában, Csíksomlyón. Az ellenséges beállítottságú, hatalmához ragaszkodó helyi papság jelentős magyarellenes érvanyaghoz jutna, és a falusi lakosságot is elszakítanák az összmagyarságtól.

Alázatosan, hátsó szándék nélkül segítsük a moldvai csángó gyerekek művelődését,
felzárkóztatását, a szeretet és a felelősség szellemében!
A szeretet süssön belőlünk, ne a hitbuzgalom!