Ismertető

A csángókról

Rövid történelmi áttekintés

A Magyarország határaitól legkeletebbre élő magyar ajkú népcsoport, a moldvai csángó magyarok a Kárpát-medencén kívül, a Keleti-Kárpátok külső lejtőin élnek, Románia keleti tartományában, Moldvában. Lehetséges, hogy már a honfoglalás kori időkből maradtak ezen a vidéken magyarok, ahol határőrző feladatokat láttak el. Okleveles és régészeti anyagok tanúsága szerint a magyar uralkodók a XIII. században telepítettek ki magyarokat Moldvába. A XV-XVII. század között magyar husziták és más erdélyi menekültek csoportjai érkeztek e területekre, végül az 1764-es madéfalvi veszedelem után nagyszámú székely népesség telepedett le a vidéken, az osztrák hadsereg, valamint a növekvő adóterhek elől menekülve.

A moldvai csángó magyarokat történeti forrásaink a XIII. századtól említik. A ma általánosan elfogadott nézet szerint a Kárpát-medencéből érkeztek mai szálláshelyükre a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzésére és védelmére. A XV. században a moldvai csángó magyarok számát a Dél-Magyarországról idemenekült, az inkvizíció által üldözött huszita eretnekek is gyarapították. A XVI-XVII. századi háborúk és járványok hatására a moldvai csángó magyarok lélekszáma erősen csökkent, s csak a XVIII. század második felétől (az 1764-es madéfalvi veszedelmet követő) egyre erősödő székely kivándorlás nyomán kezdett ismét gyarapodni. Ez idő tájt népesül be a Keleti-Kárpátok addig lakatlan szorosa, Gyimes. A gyimesi és különösképp a moldvai csángó magyarok olyan közösségeket alkotnak, melyek az anyaországtól elszakadva, évszázadok óta kisebbségi sorban élnek. Kultúrájuk a nyelvileg és vallásilag idegen környezetben elszigetelődött s ez által – valamint a Moldvai Fejedelemséget 1861-ig sújtó török hódoltságnak is köszönhetően – konzerválódott. Ezért sok szempontból a hagyományos, úgynevezett preindusztriális társadalmak vonásait hordozzák.

A mára mintegy 250.000 főre duzzadt moldvai katolikusoknak csak töredéke, nagyjából 20%-a, mintegy 50.000 fő beszéli a magyar nyelvet, melyet azonban sem a közigazgatásban, sem az oktatásban, sem a moldvai katolikus egyház keretei között nem gyakorolhatnak. Saját értelmiségi réteg, valóságos politikai érdekképviselet és egyéb önálló intézményrendszer híján a részben középkori mentalitást és kultúrát hordozó moldvai magyarság kiszolgáltatottan áll a globalizáció, a modern nacionalizmus és a Kelet-Európát sújtó gazdasági recesszió kihívásaival szemben. A népcsoport elzártsága, etnikai és vallási különállósága miatt máig megőrizte rendkívül archaikus, a magyarság ázsiai tartózkodásának jegyeit is tartalmazó gazdag népművészetét.

A moldvai csángómagyar szórványközösségek helyzete erősen veszélyeztetett, a családok zöme halmozottan hátrányos nyelvi, etnikai és kulturális környezetben él a teljes asszimiláció küszöbén. Megmaradásuk alapfeltétele a faluközösségek nemzeti identitásának erősítése, anyanyelvük ápolásának és oktatásának támogatása, a hagyományok továbbadásának biztosítása. A moldvai magyarság asszimilációjának megállítása nemzeti érdek, ezért az ezt segítő kezdeményezések támogatása javasolt.

Az új évezred küszöbén – Magyarország külpolitikai erőfeszítéseinek köszönhetően – már a nemzetközi közvélemény is megkülönböztetett figyelmet szentel a moldvai csángó magyarok kulturális értékeinek és jelenlegi nehézségeinek:

2001. május 23-án az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúan elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondja, hogy a moldvai csángók „a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára”. 2001. június 6-án pedig a testület ismét aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt.

Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr 2001. október 9-ei vatikáni tárgyalásai során megköszönte az Apostoli Szentszéknek azt a szerepet, melyet abban játszott, hogy az ET a közelmúltban, határozatban magyar nyelvként ismerte el a csángók nyelvét. Vatikáni részről tájékoztatták az Államfőt: „Ezzel összefüggésben lépéseket tettek arra, hogy sor kerüljön a konzekvenciák levonására, a magyar nyelvű hitélet lehetővé tétele érdekében.”

2002 szeptemberében pedig – közel fél évszázados várakozás után – két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2012. február 1. óta a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program felügyeletét és irányítását a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) végzi. A Magyar Kormány a Nemzetpolitikai Államtitkárság, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével biztosítja a program alapműködését. Az RMPSZ által felügyelt Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban 29 helyszínen, 44 tanár munkája által kb 2000 gyermek vesz részt. Az oktatási programot az RMPSZ-el szoros együttműködésben civil szervezetek is támogatják. Ennek érdekében Magyarországon létrehozták a „Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületet (KEMCSE)” és a „Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványt (AMMOA)”. Céljuk, hogy segítséget nyújtsanak a moldvai magyar nyelvoktatás feltételeinek javításához, valamint, hogy minél szélesebb körben megismertessék a moldvai csángómagyar kultúrát a bel- és külhoni magyarsággal.

Sólyom László köztársasági elnököt 2006. november 6-án tett vatikáni látogatása során magánkihallgatáson fogadta XVI. Benedek pápa, melynek során beszélgetést folytattak többek között a határon túli magyarokról. Ezt követően a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésen a köztársasági elnök úr jogi megoldást javasolt arra, hogy a moldvai csángó magyarok magyar nyelven misézhessenek.

2009 októberében történelmi esemény volt Csángóföldön. Együtt misézett Petru Gherghel moldvai római katolikus püspök és Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök a Bákó megyei Lábnyikon. A példa nélküli szertartás a Teleki László Alapítvány által szervezett csángó konferencia záróakkordja volt. A moldvai csángó magyarok 1990 óta kérik a Jászvásári Püspökséget, hogy engedélyezze magyar mise tartását. A pusztinaiak egy csoportja a Vatikánig is eljutott a kéréssel, de eddig csak ígéretet kaptak. A magyar, román és latin nyelvű szertartáson Petru Gherghel jászvásári püspök arra bíztatta a híveket, hogy anyanyelvükön dicsérjék az Urat.

Magyarország Alaptörvénye Alapvetésének D) cikkelye kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”

Szervezetek és támogatások

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) a moldvai magyarok legnagyobb érdekszervezete. Az elmúlt 27 év során Moldvában létrejött civil szervezetek a klézsei Szeret-Klézse Alapítvány, a külsőrekecsini Külsőrekecsinért Egyesület, a forrófalvi Főnix Egyesület, a pusztinai Pusztinai Házért Egyesület, főleg helyi érdekeket képviselnek. 2010-ben megalakult a Moldvai Csángó Tanács, melyben minden moldvai szervezet és az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége is képviselteti magát.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyílt pályázati rendszerében minden moldvai magyar szervezetnek van lehetősége pályázni programjaik megvalósítására. A Nemzeti jelentőségű programok támogatása 2018 kiírására (meghívásos pályázat) a Szeret-Klézse Alapítvány és a Pusztinai Házért Egyesület nyújthat be pályázatot.

2016 novemberében döntött a Kormány a határon túli óvodafejlesztési programról. Az erdélyi fejlesztésekre rendelkezésre álló összegből a moldvai magyar közösségek is részesülnek.

Csángómagyarok ügye nemzetközi szinten

Az elmúlt huszonhét évben a csángó magyarok problémái már túllépték a magyar és a román határokat, mivel időközben az európai kisebbségvédelmi intézmények is felfigyeltek erre a sajátos etnikai, nyelvi, kulturális és felekezeti közösségre. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága Isztambulban 2001. május 23-án elfogadta Tytti Isohookana-Asunmaa finn raportőr csángókkal kapcsolatos 9078. számú jelentését, s a testület kilenc pontban fogalmazta meg az 1521. (2001) számú ajánlását Románia számára. Az ajánlás kimondta többek között, hogy a román alkotmánynak és az oktatási törvénynek megfelelően biztosítani kell az anyanyelven történő oktatást, illetve lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy a csángó falvak templomaiban a római katolikus szertartásokat csángó nyelven tarthassák, valamint tegyék lehetővé a csángók részére, hogy a vallásos énekeket saját anyanyelvükön énekeljék.

Az archaikus magyar nyelvre épülő hagyományos csángó magyar kultúra védelme az erdélyi és anyaországi polgárok mellett az Európai Unió polgárainak feladata is, hiszen e közösség által beszélt régies magyar nyelvváltozat, illetve a hagyományos kultúra európai rangú művelődéstörténeti értéket képvisel.