Kronológia

A moldvai magyarok történetének kronológiája

(1211-1947)

 

1211. II. Endre magyar király határvédelmi céllal a Keleti-Kárpátok mindkét lejtőjére német lovagrendet telepít.

1225. A király kiűzi az országból a tőle függetlenedni próbáló lovagokat. Helyükbe a mai moldvai magyarok őseinek első csoportjaként, magyar határvédők érkeznek.

1227. A megkeresztelkedett kunok lelki gondozása végett magyar egyházi és világi segédlettel megalakul Moldvában (az akkori Kunországban) a milkói római katolikus kun püspökség. A kun püspök tagja lesz a magyar püspöki karnak. Az új püspökség működésének biztosítása érdekében Magyarországról kanonoki kar, alsó papság, katonaság és dolgozó nép telepszik át Moldvába.

1342. Nagy Lajos magyar király Kara Bogdánia néven szervezi vajdasággá a Kárpátoktól keletre fekvő hűbéres területeit. A Moldva elnevezés később jelenik meg.

1371. A szereti római katolikus püspökség felállítása.

1460. Mátyás király üldözi a huszitákat Magyarországon, akik ezért Moldvába menekülnek. Itt megalapítják három másik faluval együtt Husz városát, a Dnyeszter partján pedig Csöbörcsököt.

1457-1504. Nagy István moldvai vajda uralkodása során többször betör Erdélybe. A hadjáratok alkalmával elhurcolt magyar foglyokat Moldvába telepíti be.

1479-1493. Báthory István erdélyi vajda kegyetlenkedései miatt a székelyek nagy számban menekülnek Moldvába.

1534-1572. A moldvai ferences kolostoroknak Csíksomlyó ferences anyaháza adja a házfőnökököt.

1571. Tatros város plébánosa a Husz és Románvásár környéki magyar huszitákat visszatéríti a katolikus hitre.

1574-1591. Petru Schopu moldvai vajda kancellárja 20000 főre teszi a moldvai magyarok számát.

1600-1606. Movila Jeremiás vajda idejében Querini Bernárd, Moldva püspöke 1591 katolikus, többségében magyar családot talál vidéken, 10704 lélekkel, akik 15 városban és 16 faluban laknak. A lélekszámcsökkenés okát a tatárbetörések pusztításával magyarázza. Ettől kezdve 200 éven át a bákói püspöki szék a lengyelek kezébe kerül.

1607. A marosvásárhelyi országgyűlés okirataiból: “Az elmúlt időkben az szegény országnak nagy sok insége és romlása miatt, főképpen Moldvában számtalan sok szegénység futott”

1612. A szebeni országgyűlés elrendeli “Moldvára menő utak és ösvények őrzését”, továbbá, hogy “ha marhástól, feleségestől innet Erdélyből az szegénység által akarna menni, el ne bocsássák, hanem megtartoztatván, ki-ki földesurának visszaadják”.

1622. Moldvát a pápa missziós területté nyilvánítja.

1634- 1653. Vasile Lupu vajda 12000 moldvai katolikus hívő számára lelki vezetőt kér Rómától.

1641. Diodat Péter apostoli vikárius részletes jelentésben számol be a moldvai katolikus magyarok településeiről és helységenkénti lélekszámáról.

1648. Még részletesebb Marcus Bandinusnak, Moldva apostoli adminisztrátorának egyházlátogatási körútjáról a Hitterjesztés Szent Kongregációjához küldött jelentése.

1671. Szabófalva és másik öt község magyarsága a Szent Kongregációhoz írt levelében panaszolja el a misszionáriusok visszaéléseit, amelyet ha nem orvosolnak, az ortodox
püspök fennhatósága alá helyezik magukat.

1707. Rabutin osztrák császári generális hadai elől a Székelyföldet védő kuruc katonaság nagy része Moldvába menekül. A megtorlástól tartó nemesek is velük tartanak. Hazatérésre csak 1711-ben nyílik lehetőség.

1764. Január 7-re virradó éjszakán a Csíkmadéfalván tanácskozásra összehívott székelyeket az osztrák császári katonaság ágyútűz alá veszi. A tömeggyilkosság túlélői, a vidék megfélemlített lakosságának zömével együtt Moldvába menekülnek. Egy részük innen továbbmegy Bukovinába, ahol öt falut alapítanak, a többiek végig megtelepednek a moldvai magyarok között. Legjelentősebb falvak: Frumósza, Pusztina, Szerbek és Lészped.

1781. Zöld Péter csíkszentléleki plébános menekülése során fölkeresi a moldvai magyarok telephelyeit. A gyulafehérvári püspöknek küldött jelentésében írja a moldvai magyarok papjaikról: “A miszionárus atyák mind olaszok, kik sem a román, sem a magyar nyelvet nem tudják beszélni, és azt a 9 magyar plébániát teljességgel nyomoroltul szolgálják”.

1807. A Jászvásárban székelő osztrák konzul, Hammer jelenti Bécsbe a moldvai római katolikus plébániák adatait: 10 település 4182 családdal, 21307 lakossal.

1827. Hammer utóda, Lippa konzul már 50000 magyarról számol be.

1851. A moldvai schematizmus 22 plébániát sorol föl, amelybol 16-ban magyarul beszélnek. Ugyanonnan kiderül, hogy a 22 plébánia 208 települést jelent, mivel egy plébániához több falu is tartozott.

1866. Josef Salandri, a moldvai katolikus misszió főnöke kétnyelvű (román-magyar) katekizmust ad ki Jászvásáron.

1884. Megszűnik a Misszió és létrejön a Jászvásári Római Katolikus Püspökség.

1889. Camilli jászvásári püspök pásztorlevelében írja: “megparancsoljuk, hogy a plébániák templomaiban, a pápai pásztorlevélben előírt imádságok semmi más nyelven nem mondhatók, csak románul.”

1898. Bukarestben megjelenik Románia Nagy Földrajzi Szótára , amelyben ez olvasható: “Bákó megye legnagyobbrészt román…, de találunk a földműves nép között régi telepeket, melyek magyar eredetűek és a mai napig megőrizték nyelvüket és vallásukat… Vannak száz és száz családot számláló helységek, ahol a lakosság egyetlen román szót sem tud kiejteni, mint Forrófalva, Klézse stb.”

1905. A bukaresti Román Akadémia évkönyvében megjelenik Radu Rosetti A magyarokról és a moldvai katolikus püspökségekről című értékezése. Rosetti 50-60000-re teszi a moldvai magyarok számát, ugyanakkor megjegyzi: “a moldvai állam létrejöttekor (1342) minden valószínűség szerint számottevő magyar népesség volt letelepedve
részben a Szeret, részben a Tatros völgyében”.

1915. A lujzikalagori magyarok engedélyt kérnek anyanyelvük templomi használatára. Camilli püspök válasza: “A kérvényezőknek tudniuk kellene, hogy Romániában a nép nyelve román, és nem is lehet más. Saját nemzete elleni jogtalanság, és szégyen volna a saját személyére nézve, ha ebben a hazában valaki egy idegen nyelven beszélne, például magyarul”.

1938. Egy helyi hirdetmény szövege: “Mi, Bákó vármegye Ferdinánd (Újfalu) község polgármestere, Bákó megye prefektusának 1938. május 3-án kelt 7621. számú rendelete alapján a község tudomására hozzuk, hogy a községházán vagy más nyilvános helyeken nem szabad más nyelven beszélni, csak románul. A katolikus
templomokban az istentiszteletet csak románul vagy latinul szabad mondani. A papoknak és a kántoroknak nem szabad az egyházi éneket más nyelven énekelni csak románul… Mindenkit szigorúan megbüntetünk, aki ez ellen vét”.

1940. Az öt bukovinai magyar falu Magyarországra való telepítése alkalmával mintegy ezer moldvai magyar is áttelepül.

1946-1947. Több mint száz magyar tannyelvű iskola alakul Moldvában. Ezeket néhány év múlva rendre megszüntetik. A lészpedi magyar iskola 1959-ig működik.

Összeállította: Halász Péter