Vidám hangulatú, tartalmas interjút készítettünk Herczku Ágnessel. Közben elárulta, hogy meglepetéssel, sőt, ősbemutatóval készül az idei Csángó Bálra. A részletekről egyelőre csak annyit tudhatunk, hogy egy ballada hangzik el, ami Magdolna bűnbocsánatáról szól.
– Többször nyilatkozta már, hogy régebben táncolt, ám ezt a pályát feladta az éneklés miatt. Hogyan gondol erre az időszakra, a váltásra?
– Némi nosztalgiával, mert természetesen a tánc nagyon hiányzik. A döntést azonban sokáig halogattam, táncosként is sokat énekeltem, ám egyre többször éreztem, hogy az éneklésben fogok tudni igazán kiteljesedni.
– Kompenzál-e a Csángó Bál az elmaradt tánckarrierért, ha és amennyiben szükséges a kompenzáció?
– (Nevet) Sosem futottam volna be nagy karriert táncosként, és ezt nem csak most mondom, ennyi év távlatából. A döntésemet nem bántam meg. Emiatt nem érzem, hogy bármit és bármivel kompenzálnom kellene. A Csángó Bálon nem először lépek fel és mindig nagy örömmel teszem. Most kivált azért, mert Diószegi Lászlótól kaptam egy külön feladatot is: a hétfalusi csángók dalaiból kért egy összeállítást. Ezért lázasan belevetettem magam a fellelhető forrásokba, archívumokba. Ezelőtt nem énekeltem barcasági dalokat és rengeteg gyönyörű dalt találtam. Nehéz kiválasztani az alkalomhoz legjobban illőket.
– Gratulálunk az alig pár napja megjelent új albumhoz! A Csángó Bálon is hallhatunk róla dalokat?
– Köszönöm szépen! (Nevet) Erről az albumról most nem énekelek, mert a Bálnak most is – mint az elmúlt években – konkrét tematikája van. Idén a téli ünnepkörhöz, az adventhez, a karácsonyhoz és az újévhez kötődő szokásokat, dalokat fognak látni, hallani. Legyen részben meglepetés, de annyit elárulok, hogy egy balladát is énekelni fogok, ami Magdolna bűnbocsánatáról szól. Részemről ez is ősbemutató lesz, akár csak a hétfalusi dalok.
– Hogyan és milyen érzésekkel készül fellépni az idei bálunkon? Hogy érzi magát a csángók között?
– Erre a kérdésre részben már válaszoltam is, amikor nagy örömmel fogadtam el a meghívást. A barcasági falvakban még nem jártam, de Gyimesben és Moldvában igen. Ha a csángókról van szó, ezek az utazások, koncertek, az Agócs Gergellyel végzett gyűjtések és élmények mindig eszembe jutnak. Még mindig van ebben valamiféle időutazás is. Ha a moldvai énekek archaikus nyelvezetére gondolunk, akkor ezt átérezni még utaznunk sem kell. Hiába a modernizáció, az internet, a mobiltelefon, ezekből a tájakból és az itt élő emberekből valami olyan titokzatos dolog árad, ami nem csak tiszteletet, de nagy kíváncsiságot is ébreszt bennem. És azt hiszem ez már így is marad: mindig tartogat magából ez a kultúra annyit, hogy újra és újra rácsodálkozzak a szépségére, a vadságára, az ősiségére.
(FOTÓ: Urbán András)